Haladás útvesztői

Ezt már többen, sokszor elmondták, én csak ismételni tudom.

Vannak olyan ember csoportok, akik többet használnak el az erőforrásokból, mint amennyit megtermelnek. Ők azt hiszik, hogy gazdagok, viszont már régen, a fenntartáshoz szükséges közös javainkat élik fel.

A nagy-léptékű, és gyors gazdasági növekedés látszata további veszélyeket rejthet magában, a jövőben.

A hitelek és kölcsönök melyeket nem oktatásra, egészségügyre és a népre költenek, az a szegénység felé vezető út.

Amennyiben az emberek nem elég olvasottak és tanultak, illetve a javakból nem megfelelő arányban részesülnek, annak szegénység, éhínség, értékrendek csökkenése, majd társadalmi krízis lehet a vége.

Viszont ami egyeseknek válság, az valakinek lehetőség, de az emberségesség mérlege, vajon elbírja-e?

A mindenkori társadalmi rendszer azoktól függ, akik benne élnek, vagyis Tőlünk. Attól függően, hogy miként viselkedünk, cselekszünk és döntünk mindennapjainkban alakul a rendszer, és ezen mintázatok alapján szerveződnek a kapcsolataink, családjaink, nőnek fel gyermekeink, működik a gazdaságunk. Amennyiben hagyjuk, a társadalmunk rétegekre bomlik, majd szükségletei szerint formálódik, és ezt bizonyos csoportok kihasználva, nagy befolyásra tehetnek szert kulturálisan, gazdaságilag, jogilag, vagy akár politikailag is.

Mutogathatunk másra és kereshetünk okokat, megmagyarázhatunk mindent, viszont azzal nem oldunk meg semmit. Olyan, mintha a semmit tologatnánk, jó időtöltés.
Helyette inkább tanuljunk, képezzük magunkat, törekedjünk a jobbra, a még jobbra, használjuk az eszünket, és ne a mobilunkat, figyeljünk egymásra, segítsünk annak aki rászorul, és építsünk együtt egy élhető társadalmat az utánunk jövőknek, mert nekik ez lesz a példakép.